Elnézést a rengeteg késésért,de nagyon sok dolog közbe jött :( ... Szóval próbálom hozni a részeket.
Jó olvasást!
Puszi: Amélia.B
 | ||
| A.K.A |
Hirtelen arra ébredtem hogy valaki erősen szorít magához. Óvatosan fordultam, Louis ölelt,ki más. Vajon miért? Lehet fel sem tűnt neki. Jól esett a karjaiba lenni, pedig alig ismerem,de mégis. Illata,a melege annyira feltöltött. Azon kaptam magam,hogy szorosabban bújok hozzá, lassan megmozdult,mintha kiakarna szabadulni a közelségemből. De csak a hátára fordult,bal kezével ölelt,jobb keze a tarkóján.
tanulmányoztam arckifejezéseit,ráncolta a homlokát, néha összehúzta a szemöldökét. Mit álmodhat?
Hányóra lehet? Nem emeltem fel a fejem,féltem hogy felébred, inkább lehunytam a szemem,aztán álomba merültem.
- Jen,ébresztő! - ébresztget a barátnőm.
- Louis! -riadok fel,szívem zakatol. Körbe nézek a lakásba majd megpillantom szembe ahogy bámul. Oh,te jó ég,az ő nevét mondtam. Gyorsan szám elé kaptam a kezem,mintha valami titkot kotyogtam volna ki. Lou édesen mosolygott rám, én pedig még hülyébben éreztem magam. Felrohantam a szobámba,ijedtségembe.
Mi ütött belém? Nem értem.
A naptárhoz sétáltam aztán megláttam,nagy betűkkel: Wilder Vállalat rendezvénye.
Csak bámultam magam elé,aztán kopogtattak az ajtón.
- Gyere! -válaszoltam reflexből.
- Rendben vagy? -kérdezi Louis.
Gyorsan hátat fordítok neki,nem merek a szemébe nézni.
- Ne űzz belőlem gúnyt Louis! -kérem. Aztán mire feleszméltem Louis már mögöttem állt, két kezét a hasamra tette,aztán így húzott közelebb. Hátam szorosan simult a testéhez, ez olyan nem illő. Mozdulni sem merek,ebben a helyzetben, testem minden pontja megfeszült.
- Ne légy ideges a közelemben, tudom hogy ébren voltál mikor öleltelek,és azt is tudom hogy néztél.- suttogja a fülembe. Elakad a lélegzetem tőle.
- Ne hozz zavarba Tomlinson, félre érted.-mondom,vagyis inkább dadogom.
- Hát persze hogy félre értem.- közli.- Este is melletted leszek a rendezvényen Ames.
Ames-nek hívott, az ő szájából olyan jól hangzik. Szaggatottan lélegzek,lassan ellazulok,aztán fordulok,hogy szemben legyek vele.
- Ne hívj Ames-nek William.-mondom kacéran,aztán próbálok kiszabadulni a szorításából,de nem engedd.
- Ne pimaszkodj Ames!-mordul fel ,de szemei elárulják hogy jól szórakozik.
Csak nézünk egymás szemeibe, ő fogja a derekam én pedig kapaszkodok a karjába. A telefonom csörgése zavar meg minket, egyből ugrok,majd felkapom a telefont.
- Szia Jennifer! -köszönt az apám.
- Peter! - viszonozom.- Miért hívtál?- kérdezem kíváncsian.
- Nos, azért kereslek,hogy emlékeztesselek a mai rendezvényről, a másik pedig,érted küldöm Georgot hogy hozzon el a villába,Jane és Carla itt várnak.- mondja majd megszakítja a vonalat mielőtt bármit is reagálhatnék.
- A fene essen belé! - mondom dühösen.
- Mi a gond? -kérdezi Louis aggódva.
- Semmi,csak az apám értem küld valami flancos kocsit. - fújom fel magam.
- Ne légy dühös Ames,nem áll jól!-mondja huncutul,mire hozzávágom az első kezembe akadó tárgyat. Felmutatja a krémszínű melltartóm,aztán szemügyre veszi komolyabban.
- Ezt megtartom!-mondja miközben szeme vadul csillog.
- Teszed le de azonnal! -szólók rá.
- Vedd el.-mondja incselkedve.
Oda sétálok hozzá,majd kirángatom a kezéből a falatnyi darabot majd jó messzire félre hajítom. Mire ő megfogja a kezem és magához ránt. Még is miért teszi ezt velem?
- Miért csinálod ezt?-kérdezem
- Mit?
- Ezt,hogy így magadhoz szorítasz.- mondom félénken,félve a reakciójától. Elenged,aztán arrébb lép,pont ahogy sejtettem. Csak egy kicsit észhez kell téríteni.
- Szerintem ez jobban passzol a lányomhoz mint az a sárga.-mondja Jean,a szívemet melengeti mikor a lányának hív.-Nos,Jen mit gondolsz?-kérdezi
- Jaj,Jean ez a gyönyörű,mégis mennyibe került?-kérdezem.
- Ne törődj vele drágám, csak vedd föl.-mondja izgattatottan.
A hossza miatt kicsit bajban voltam,de csak magamra húztam ezt a szépséget.Ahogy megmutattam Jean nénémnek és Carlanak hogy hogy áll,egyből az álluk a padlón volt.
- Na? Hogy tetszik? -kérdezem.
- Egyszerűen káprázatos vagy.-mondja néném.
- Egyet értek.-mondja Carla.
Jodlyn-nal az oldalamon mentünk a Vállalat báljára. Nem szívesen jövök el,csupa fontoskodó ember,és mind azt hiszi hogy, jó kapcsolatot ápolok a apámmal. Jodlyn egy mély dekoltázsú vaj színű ruhát kapott magára,roppant jól nézett ki.Bár én sem panaszkodhatok, egy hosszú piros szépségbe vonulok a legjobb barátnőm oldalán.
- Tessék.-szakítja félbe a gondolataim Jod.Egy közepes tasakot adott a kezembe, belenéztem és egy fényes álarcot húztam ki belőle. Értetlenül nézek barátnőmre.
- Álarcos bál Jen.-mondja röhögve.
Bólogatok,aztán felveszem a maszkot,kiemeli a szemeim ez az ezüstös szépség. Belépünk a hatalmas előtérbe ahol emberek százai hemzsegnek. Követem Jodlynt a pulthoz,aztán mindketten egy Martinit kérünk. Valaki megérinti a vállam, megfordulok és Louis-val találom magam szemben.
- Ne haragudj,de valakire nagyon hasonlítasz.-mondja lágyan.
Csak bámulom,egy szó se jön ki a torkomon, nyilván lebuknék.
- Azt kétlem. -mondom francia akcentussal. Azta ilyet is tudok? Jodlyn kiköpi a Martinit majd meg fullad a nevetéstől,inkább elsiet a mosdóba. Hát ez remek.
- Francia? - kérdezi.
- Igen.- színészkedek tovább.
- Bocsáss meg hogy zavartalak.
Reflexből megragadom a bal kezét, ő felém fordul én pedig a füléhez hajolok.
- A francia hölgy ugyan az a személy akivel összekevered.-mondom aztán visszaülök a bárszékre. Arca ellágyul,de gyorsan haragra is gerjed. Jaj ne már!
- Van fogalmad róla hogy mit művelsz? - kérdezi durván.
- Louis mi bajod? -kérdezem.
- Hogy hülyét csinálsz belőlem, és tudom hogy itt van a barátod.-mondja olyan idegesen,hogy attól félek infarktust kap. Miféle barátról beszél? Nincs barátom.
- Megőrültél Louis
- Itt meg mi folyik?- kérdezi Jodlyn.
- Kérdezed őt! -válaszolom,majd felállok a székről és üdvözlöm apám a helység másik oldalán.
Boldognak tűnik Carla oldalán,kár hogy ennyire utál. Különböző vállatok vezetőinek mutat be,akikkel az üzletről beszélünk. Érdekes akármennyire nem érdekel , mégis értem az egész témát amiről beszélnek.
Órákig trécselünk majdnem az összes fontos emberrel, a szemmel keresek valakit. De sehol sem látom,elnyelte a föld,vagyis majdnem, az egyik Nagy Vállalat vezetőjének a lányával beszélget,sőt rányomul konkrétan. Borzalmas érzés kerített hatalmába,amit nem sűrűn éreztem. Nem lehetek féltékeny egy olyan férfira akit nem is ismerek. Hirtelen apám megdermedt, valami borzalmasat láthatott, el nem tudtam képzelni mi az. Csak azután fogtam fel mit láttam miután félpercre én is arra néztem. Greta? Mit keres itt az anyám? Mit akar tőlem,tőlünk? A düh és az elkeseredettség tombolt bennem. Ahogy közeledett felém,millió emlék játszódott le abban a két percben,amitől a gyomrom felfordul. A hangulat hirtelen fagyossá vált,minden szempár ránk szegeződött. Köpni nyelni képtelen voltam, menekülni próbáltam,de a lábam földbe gyökerezett. Csak bámultam rá, barna haja a vállára omlott,fehér ruhája tökéletesen simult rá.Jól nézett ki,de undorodtam tőle. Még van képe ide jönni?
- Mit keresel itt Greta? -kérdezi apám hűvösen.
- A lányunkért jöttem Peter.-mondja gúnyosan ,majd rám tekint sötét barna szemeivel.
- Innen sehova nem viszed Jent!.- avatkozik közbe Jean néném. Megfogja a kezem,és bátorítóan megszorítja.
- Ki vagy te,hogy megszabd mit tehetek?-sziszegi az anyám.- Ha jól tudom én szültem meg.
- Megszülted,de hogy bántál vele? - emeli fel a hangját Jean,aztán apám felé fordul.- És te Peter, szintén hogy bánsz vele,ezt érdemli? Most sem védnéd meg a lányod,bár szíved szerint elküldenéd innen.
A szívembe marnak ezek a szavak, lányaként nevel most is,és jobban szeret mint bárki más. Előrébb léptem,éreztem magamban annyi erőt,hogy most megvédjem azt aki a legtöbbet tett értem.
- Greta ne akard elő adni a jó anya szerepét,mert pocsék vagy anyának. -mondom kimérten,és higgadtan.- Tűnj innen!
Ahogy ezeket kimondtam,sarkon fordultam és elindultam a hátsó kijárat felé. Úgy tettem,mint akinek ez meg se kottyant, pedig belül szét hullottam. Kitártam az ajtót,kiléptem a hűvös éjszakába és levettem a maszkot. Remegtem az idegességtől,és azért mert rettenetesen hideg van. Egy zakó került a vállaimra, nem volt nehéz kitalálni hogy Louis az aki utánam jött.
- Miért vagy itt? -kérdezem.
- Mert,miért ne? -kérdezi vissza.
Halványan elmosolyodtam,örültem hogy itt van, na meg persze a zakójának.
- Gyönyörű vagy! - suttogja a fülembe. Kirázott a hideg a szavaitól, miért teszi ezt velem?
- Hagyd abba,kérlek!- mondom halkan,aztán elerednek a könnyeim. Megalázó.
- Sírd csak ki magad Jen, jobban leszel.-mondja nyugtatóan. -Haza viszlek.
Esélytelen ellenkezni,megszólalni se tudok,csak bőgni. Sokáig nézem az utat,majd lassan elalszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése