Part 3 - Titkok.

Untill It's Gone

Ahhoz képest ,hogy tegnap este későn értem haza az egyetemről,és Louistól menekültem,elég hamar felébredtem. Ma apámnál fogok dolgozni, néha megkér hogy fotózzam le a fellépőket akik éppen valamilyen alkalomból fellépnek. Peter Wilder elég híres menedzser,ezért esett le Louis álla is. Jodlyn nem hívott fel,reménykedtem hogy lenyugodott,vagy inkább abban reménykedtem hogy bocsánatot kér a tegnapi viselkedéséért. Nem történt meg,szóval,mindegy. Hamar elkészülök,a legfontosabb a fényképezőm,anélkül semmit sem érek. Jean néném is Peternél dolgozik, elég jóba vannak. Apám elég távolságtartó,megértem. A menyasszonya rendesnek tűnik, de én nem igazán vagyok oda érte. Carla egy elég öm,elkényeztetett hülye liba,bár nem mutatja,vagyis néha sikerül a tudtunkra adnia, hogy kicsit túl kényes. Peter szereti,én kevésbé,igazából azt sem tudom én szeretem-e az apámat,hiszen elég kevés időt töltünk együtt,annak ellenére is, hogy egy városba élünk.Jean valami olyasmit mondott,hogy Greta nagyon szerette Petert, a baj az volt hogy én megfogantam. Egyikük sem akart,de nem értem miért tartott meg akkor anyám. Talán azért hogy tudja zsarolni apám. Ezen kár gondolkodni,választ úgy se kapok rá. Első perctől kezdve nem tudtad hogy kezelni ezt a helyzetet mikor betoppantam az irodájába. Pontosan emlékszem,tizenhat voltam mikor Jean bemutatott neki.

/ Visszaemlékezés/ 

Hatalmas bőr ajtó előtt ácsorogtunk Jean nénémmel,félek az apámtól. Vajon mit fog szólni,ha megtudja ki vagyok? 
Jean egyszer csak benyitott,és ott állt a hatalmas üveg ablak előtt,éppen telefonált. Harmincas éveiben járó,barna hajú férfi. Apa megfordult,és elmosolyodott,arcán kivehető volt, hogy azon gondolkodik én kivagyok. Leült a bőrszékébe,aztán az íróasztal előtti székekre mutatott,hogy foglaljunk helyet. A gyomrom a torkomban volt,a kezem pedig vizes volt. 

- Jean,mi szél hozott? -kérdezi.

- Eljöttünk meglátogatni.-mondja

Rám néz most barna szemeivel,aztán szólásra nyitja a száját.

- Hogy hívnak ifjú hölgy? - kérdezi kedvesen,aztán belekortyol a vízbe.

- Jennifer .- habozok. - Jennifer Wilder.-nyögöm ki.

 Lehet most fog szívrohamot kapni? Remélem nem.

- Jean, ő Greta és az... - nyel egyet. - én lányom? - kérdezi olyan hangon mintha fojtogatnák.

- Igen Peter.-mondja.- Ő a te lányod.
- Mit keres itt? -kérdezi idegesen,majd fel áll a székből és járkálni kezd.
Nem engedem hogy Jean válaszoljon.
- Engem kellene kérdeznie Mr.Wilder.-mondom gúnyosan.- És jobb ha nem tudja mit keresek itt,nem is értem miért tettem ide be a lábam.-mondom,nagyon erőlködöm hogy ne sírjak.
- Greta hiba volt az életemben Jennifer.-mondja határozottan.- Mikor közölte hogy, te megszülettél ..nem is akartam hinni neki.De aztán láttalak,DNS tesztet is csináltattunk,hogy megbizonyosodjam hogy tényleg tőlem vagy. Meg egyeztünk abban hogy megkapod a nevem,ha nem látlak többé.-mondja komor arccal.
Ez mindennél jobban fájt,szóra se méltattam csak eltűntem,és többé látni se akartam.

/ Visszaemlékezés vége/

Na igen,fájó pont mai napig,de nem beszélek róla senkinek,még Jeannek sem,pedig fül tanuja volt az egésznek. Most pedig néha alkalmanként nála dolgozom.Ki hitte volna,pedig eléggé a lelkembe tiport.
Komolyan nem értem,hogy a fenébe hozhat össze a sors két ilyen utálatos embert. Komolyan hánynom kell tőlük. Nem is gondolkodom tovább,leszaladok a lépcsőn aztán ki a garázsba. Behuppanok a Mercedes-be és várom hogy Jean is csatlakozzon. Nem sok idő telik el,már indítja is a motort,és irány a Wilder Vállalat.
- Minden rendben? -kérdezi Jean és látom hogy a tükörbe figyeli az arcom.
- Persze.-hazudom.- Miért?
- Csak tegnap ahogy Jodee-val össze vesztetek, mit akart? -kíváncsiskodik.
- Hát...ez bonyolult nénikém.-mondom,de ez tényleg így van.
Csak bólint aztán bekapcsolja a rádiót,valami borzalmas opera darab szól. Kín szegény füleimnek,alig várom hogy kiszálljak a kocsiból.
Ahogy végig megyek a hosszú folyosón a gyomrom borsó szemmé zsugorodik össze. Nyugi,Jen!
 Bekopogok az ismerős ajtón majd kinyitom,és lassan belépek.
- Jó reggelt!- köszönök.
- Jó reggelt Jennifer! - köszön apám is. Utálom mikor Jennifer-nek szólítanak,de hát mi mást várhatnék egy olyan embertől, aki legszívesebben kiüldözne a városból? Hosszasan merengek,aztán Carla hangjára figyelek fel.
- Áh,szia Jen.-köszön,aztán leül az íróasztal sarokra.- Hogy vagy?-kérdezi kedvesen,bár nem igazán érdekel milyen mézes mázosan próbál bevágódni.
- Köszönöm meg vagyok.-válaszolom,aztán apám felé fordulok.- Ma hol kéne fényképeznem Mr.Wilder?-kérdezem egyhangúan.
- Máris indulunk.
Micsoda?! Indulunk?? Kizárt hogy ezzel az emberrel utazzak,inkább megkérdezem Jean nénit,ő tuti tudja.
Kitrappolok az irodából,aztán apám laza léptekkel utolér.
- Hogy megy a suli? -kérdezi
- Ne csinálj úgy mintha érdekelne! - csattanok majd szaporábban veszem a lépteimet.
Elég hülyén próbál apaként viselkedni,már ha szeretne úgy viselkedni.
Ahogy kiérek az épületből,meglátom a fehér Porsche-t, ami cseppet se döbbent meg. Peter Wilder igen gazdag,megengedheti magának az ilyesféle luxust.

- Szia! -köszön a legjobb barátnőm,miközben az ajtónknak támaszkodik.
- Szia! Minek köszönhetem a látogatásodat?-kérdezem kissé túl mogorván.
- Ne haragudj a tegnapiért,nem is értem mi történt velem...-habozik.- Félreértés az egész,nem tetszik Louis.-mondja.
- Értem.-mondom majd az ajtóhoz férkőzök,hogy kinyissam,mire megfogja a kezem.
- Bocsáss meg Jen!-könyörög.
Felnevettek,hát tényleg elhitte,hogy ennyire haragszom? Ej,Jodlyn micsoda egy kelekótya nőszemély vagy!
- Te idióta,ne hogy már elhidd hogy haragszom.-mondom majd magamhoz ölelem.
- Micsoda egy kígyó vagy! -mondja.
Csak nevetek,miközben belépek a lakásba,még senki sincs itthon. Besétálok a konyhába,és egy cetlit találok a hűtőn.

Jen!

Elkellet utaznom, legkésőbb 2 nap múlva már itthon leszek.

Légy jó!

Dave

- Csajos este? -kérdezem Jod-tól.

- Naná,ezer éve lógtunk együtt.

- Remek,akkor irány a bolt! -mondom feldobva. 

Miközben sétálunk a bolt felé,ismerős arcot pillantok meg,oldalba bököm Jodlyn-t,hogy lássa. Mire feleszmél hogy Louis van ott valami lánnyal,egyből ökölbe szorul a keze. Nem értem,miért dühös.

- Hé,minden oké?-kérdezem

- Nem. -mondja majd mély levegőt szippant.- Az a lány egy hárpia, tönkre tette Louist annak idején. Ez a lány nem csak hogy prosti,de még maffia tag is.-magyarázza Jod. Teljesen megfagyott a vér az ereimbe. Maffia tagnak lenni elég kockázatos. Vajon Louis is tag volt? Vagy az  is? 

Ahogy közelebb érünk hozzájuk,egyből rám szegeződik két tekintet. 

- Ő az? -kérdezi a prosti miközben felém biccenti a fejét. Miről beszél?

Megtorpanok ,és szólásra nyitom a szám,de Jod a szám elé teszi a kezét,hogy fogjam be.

- Louis hagyd ki belőle! És te prosti ringyó,jobb ha arrébb libbensz,mielőtt felrúglak!- mondja Jod kikelve magából. Ezt az énjét nem sűrűn mutatja meg.

- Nem félek tőled Jodee, emlékezz vissza,te is köztünk voltál pár éve.-válaszolja a lány.

Jodlyn a maffiába? Kizárt,ő nem. 

- Hazudsz!- ripakodom rá erre az alul öltözött cafkára.

- Hidd el aranyom,ez nem hazugság. Kérdez csak meg a barátnődet,vagy Louist.- mondja hamisan.- Mindketten benne voltak a bizniszbe. 

Ránézek Jodra,akinek az arcáról a megbánás tükröződik,majd vissza néz a lányra.

- Kussolj Cleo! - csattan Jod.- Tűnj innen, vagy elintézem hogy kirúgjanak a bandából!- vicsorog a barátnőm. Mint kiderült Cleo a prosti lány. Ahogy rászólt Jod egyből felszívódott. 

- Saj....- mondaná Jod ,de félbeszakítom. 

- Meg se próbáld! -mondom.- Inkább töröld le az arcodról a fekete könnyeket,nem áll jól.-mondom,aztán felé nyújtok egy zsepit.

- Miért nem küldesz el?-kérdezi.

- Mert a legjobb barátnőm vagy te kígyó! -mondom mosolyogva és megölelem.

- Meg se érdemlem.

- Majd azt én eldöntöm.-mondom,aztán Louis felé fordulok.

- Szóval maffia, és társai? -kérdezem.

- Mondhatni,de már rég kiszálltam ebből. -mondja.

Bólintok,aztán tovább sétálunk most már hárman. Mindenféle földi jót össze vásároltunk Jodlyn-nal,Louis csak bámult minket,vagyis engem. Néha össze is néztünk,de elrántottam a fejem,és tovább nézelődtem. 

Miután szinte az egész boltot felvásároltuk,haza cipeltük a sok csokit,meg minden egyéb dolgot. Úgy gondoltam meghívom Louist is,aki szívesen elfogadta a meghívásomat. Feltételezem ,hogy halálra fogja unni magát.

Ahogy haza értünk, kipakoltunk a konyha pultra,én elővettem két tálat a pattogatott kukoricának. Jod filmeket kereset fent az emeleten. Ez csak Louisnak kedvezett.

- Milyen volt ma a meló?-kérdezi. Furcsán néztem rá,tudtommal nem említettem neki hogy ma dolgozok.

- Azt is tudod hogy hol? -kérdezem összefont karokkal.

- Igen,az apádnál.-mondja

- Jézusom,te kémkedsz utánam?-kérdezem.

- Nem,csak jók a forrásaim. -mondja azzal a szemtelen mosolyával,aztán leül egy bárszékre.

- Megtennéd hogy ,befejezed ezt az utánam szaglászást? -kérdezem.-Ahogy látom nem vagy kopó hogy nyomozz.

- Talán.

- Visszatérve az eredeti kérdésedre,pocsék volt.-mondom,majd bevágom a mikróba a popcornt.

- Miért bánik veled így?-kérdezi érdeklődően. 

Neki dőlök a konyha szekrénynek,majd kifújom a levegőt. Meglepett a kérdése. Honnan tudhatja egyáltalán az álláspontomat az apámmal? 

Feláll a székről és felém sétál, és a földet bámulom,de érzem a teste melegét hogy túl közel van hozzám. Mit művel? Az állam alá nyúl,hogy felemeljem a fejem,mire én megteszem. Kék szemei megnyugtatást sugároznak,de a szívem hevesen ver. A fülemhez hajol,majd suttogni kezd:

- Oda fog égni a kukorica.-mondja. Leheletet csikizi a bőröm. Percek telnek el mire felfogom mit mondott.

- Ohh,bakker!-szitkozódom.

Egyből felrántom a mikró ajtót,amiből úgy árad a füst hogy vágni lehetne.

- Hatással vagyok rád? -kérdezi,és újra rám villantja szemtelen mosolyát.

- Tűnés a konyhából!- szólók rá.

-Hé srácok,mi folyik itt?-kérdezi Jod.- Te jó ég Jen,5 percre lépek le és te felgyújtod a konyhát?- nevet.

- Humoros.-mondom az orrom alatt.

- Inkább én megcsinálom.- mondja a mester.

A film közepénél Jod bealudt,én mint  legjobb barátnője betakartam a kedvenc pokrócommal,aztán leültem Louis mellé.Próbáltam a filmre koncentrálni,de nehéz volt,hogy Louis keze folyton közelebb kerül hozzám.
- Miért feszengsz? -kérdezi rekedtes hanggal amitől libabőrös leszek. Mégis mit művel velem?
- N-Nem feszengek.-mondom akadozóan.
Keze megfogja a combomat majd megszorítja,aztán elveszi a kezét. Hirtelen olyan melegem lett,hogy egy vödör jeges víz se segített volna rajtam.
- Ne aggódj nem harapok.-mondja lágyan. Hirtelen elfogott egy érzés,hogy megfognám a kezét és visszatenném a combomra. Jesszusom mi van velem?
- Mesélj a bandáról!-kérem,hogy eltereljem a figyelmem zajos gondolataimról.
- Mit akarsz tudni? -kérdezi miközben a tévét bámulja.
- Miért léptél be? És mire célzott azzal Cleo hogy,"Ő az?"-rajzolom az idéző jeleket a levegőbe.
- Cleo-nak beszéltem rólad hogy benned kellő erő van,és precízség...ha kicsit csiszolnánk a képességeidet,akár lehetnél a Főnök jobb keze.-mondja.
- Miből veszed hogy alkalmas lennék egy ilyen mocskos munkára? -kérdezem idegesen.
- Jók a forrásaim Jen, természetesen nem kell beszállnod,nem engedném. Veszélyes,túl veszélyes,nem neked való.-mondja komoran,aztán feláll és az erkély felé veszi az irányt.
Az előbb még jó lennék,most meg nem nekem való? Megőrjít.
Úgy döntöttem nem megyek utána,inkább lefeküdtem a kanapéra,aztán lassan elaludtam.