Part 2 - Ajánlat.

Sziasztok!
Meghoztam a második részt is. Remélem tetszik.
Jó olvasást
Puszi: Amélia.B

Bo$$

Louis jól megagyalta Max-et,ha Jod nem állítja le,megöli.Kíséretben mentem haza,méghozzá a legjobb barátnőm és Louis voltak a nagyszerű kísérők. Nem értem minek,ha már megverte Max-et. Jól lemaradtak tőlem,de nem bánom,ahogy beértem a lakásba bevágtam az ajtót és a szobámba siettem aztán,bezártam gondosan a zárat. Megfürödtem,majd neki álltam a maradék házinak.

A telefonom csörgése riasztott fel békés álmomból.Te jó ég ez a nő soha nem alszik?
- Mit akarsz Jod? Nem tűnt fel hogy még csak nyolc óra?-kérdezem kómásan.
- Pattanj ki az ágyból és gyere le a térre,beszélnünk kel.-mondja
-Oké majd megyek.-zárom le a témát és kinyomom,majd tovább alszok. Körülbelül fél percig,mert újra meg szólal a telefon.
- Mi van?-kérdezem
- Mozdulj már,és gyere..tudom hogy zabos vagy rám,és hogy fáradt vagy de beszélnünk kel.-mondja.
- Oké,megyek.-csapom le a telefont.
Arcot mosok,aztán pizsamába és mamuszba sétálok a térre,félig alszom persze.Magam se értem hogy vagyok képes oda találni. Ahogy  megpillantom Jodlynt és a mellette ácsorgó Louist egyből felébredek. Na ne! Azért ez röhejes. Én Pizsibe ők meg normális ruhába,nálam még nem kelt fel a Nap.
- Jen,képes voltál így eljönni?-kérdezi Jod nevetve.
- Nálam még este van!-válaszolom. - Szóval minek keltettél fel?
- Azért,mert Louis fog elkísérni az egyetemre.-mondja
- Hogy mi van?!-kérdezem.-Mégis mi a csudáért? Nem kell kísérő!
- Jen,vele fogsz menni,és haza is fog hozni,addig amíg Max a környéken ólálkodik.
- Felejtsétek el! Nem vagyok 5 éves,tudok vigyázni magamra elég érett vagyok!-kelek ki magamból.
- Ne vitatkozz Jennifer! - szól rám Jodlyn.
Inkább egy órával hamarabb elindulok,mint hogy Louis fuvarozzon el az egyetemig. Azért, mert esti tagozaton vagyok,nem kell kísérgetnie. Sarkon fordulok és haza felé megyek,fittyet hányva, hogy Jod a nevemet ordítja.
Ahhoz képest, hogy azt mondta, hogy vigyázzak vele meg stb,egészen a sarkamban lohol a rossz fiú. Lazán becsapom a bejárati ajtót,aztán a fürdő felé veszem az irányt és letusolok.Jól esően áztatom magamat a forróvíz alatt,kicsit lazítok. Miután kellőképpen ellazítottam magam,törölközőbe csavarom magam,aztán megtörlöm a hajam. Magamra kapom ezeket ,majd megszárítom a hajam. Átkefélem hosszú barna tincseimet,és hagyom hogy a hátamra omoljon. Enyhén kifestem magam,aztán elindulok, hogy keresek valami munkát a suli mellett.

Órák óta szelem London utcáit,és sehol nem akar üresedés lenni? Ez tiszta röhej. Ahogy gyalogolok egyszer csak Louis bárjánál kötök ki. Az ajtóra nagy betűkkel kivan írva: " Pultost keresünk!,,. Tuti hogy nem dolgozom neki,inkább utcát söprök mint hogy vele egy térbe keljen mozognom. Sarkon fordulok és indulásnak eredek míg egy kéz meg nem fogj a csuklóm.
- Csak nem állást keresel? -kérdezi Louis.
- Meglehet.-válaszolom, miközben próbálom kiszabadítani magam.
- Mit szólnál ha meginnánk valamit,és beszélgetnénk?- ajánlja fel. Ezen muszáj röhögnöm,ugyan már,itt minden arra megy ki hogy, elfogadjam a pultos szerepét.
- Louis,kérlek szállj le rólam! -könyörgök aztán kitépem a csuklóm a kezei közül,és megdörzsölöm.
- Rendben,ha velem tartasz egy kávéra.-kék szemei az én zöld íriszeimbe fúródtak.
- Oké.-megyek bele. Louis elvigyorodik, és tekintet azt sugallja hogy tudta hogy ebbe úgyis belemegyek.
Egy közeli kávézóba vettük az irányt,aztán beültünk egy boxba. Louis velem szembe foglalt helyet,aztán ahogy megjelenik a pincér rendel. Én jeges kávét kértem,ő is azt kért. Míg vártuk a kávénkat addig, csak bámultuk egymást,én szakítottam meg a szem kontaktust,és kinéztem az ablakon.
- Miért menekülsz előlem?-kérdezi.
- Úgy halottam,elég rossz fiú vagy.-válaszolom aztán elmosolyodom.
- Szeretnéd mi? -mosolyodik el ő is.- Igaz, de megváltoztam...vannak dolgok a múltamból amire nem vagyok büszke.
Arca komoly,kék szemei megbánást tükröznek, annyira fájdalmas így látni,pedig nem sokat tudok róla,de akkor is. Megkapjuk a kávénkat,Louis csak kavargatja ,ahogy látom a habbal küszköd a tetején. Homlokát összeráncolja,nagyon koncentrál. Elnevetem magam, mire felkapja a fejét és elmosolyodik.
- Min nevetsz? -kérdezi.
- Rajtad.
- Talán mókásnak találod, hogy a habbal szórakozom a tetején? -kérdezi,miközben felhúzza egyik szemöldökét.
- Igen,határozottan.- válaszolom.
- Jen,dolgozz nálam,nem bánod meg.-mondja.- Rendes fizetést kapnál,és legalább nem kéne aggódnom,hogy Max elkap.
Szóval dolgozzak nála hogy rajtam tarthassa a szemét? Aggódik? Jaj,ne már.
- Azért dolgozzak nálad hogy rajtam tartsd a szemed?-kérdezem cseppet sem kedvesen.
- Is.Tudtommal jól jönne a pénz.
- Jodlyn fecseget?-kérdezem.-A fenébe már! - szitkozódom majd felállok az asztaltól és kimegyek a kávézóból.
- Jen állj meg! -szól utánam Louis.
- Nem Louis!-válaszolom a vállam fölött.Előkotrom a táskámból a cigit meg a gyújtót.Aztán ahogy megtaláltam mindkét dolgot,rágyújtok.Leülök az útpadkára,közbe próbálok megnyugodni.Louis leül mellém,és megfogja a jobb kezem amibe a cigit tartom. A szájához teszi a cigit és beleszív egyet,majd még egyet.Szóhoz sem tudok jutni,az érintése annyira lezsibbaszt, hogy csak nézem ahogy elszívja a cigim.
- Ne cigizz!-mondja gyengéden.- Jól fizetek.-folytatja. Hát ez remek,mint valami házőrző lohol a nyomomba.
- Meggondolom.-közlöm kurtán és arrébb ülök kicsit,mire ő mozdul az én irányomba.Ezt játsszuk addig míg el nem fogy az útpadka,az idegeim túl feszülnek,ennek a pasinak a társaságában. Mélyet szippantok a levegőből,aztán feltápászkodom.Louis ugyan ezt teszi,aztán a fülemhez hajol.
- Ne félj,nem harapok.-mondja érzékien.Hangja a belsőmben víz hangzik,hirtelen melegem lesz. Te jó ég,mit tesz velem? Pislogni se merek,mikor a szemeibe néz,mintha félnék hogy egy mozzanatot is kihagyok amit tesz. Rám villantja csibészes mosolyát ,és elindul az ellenkező irányba,de ahogy elhalad mellettem finoman súrlódik a vállunk.Megdermedek,indulásra próbálom bírni a lábam de képtelen megmoccanni. A francba már! Percek telnek el mire indulásra késztetem a lábam.

Megtorpanok a konyha ajtaja előtt,hallom ahogy a néném idegesen beszél valakivel.
- Szó sem lehet róla! - fújja ki a levegőt idegesen.- Te magad döntöttél úgy,hogy átadod Jen gyámsági jogát.És tudom, hogy elmúlt már tizennyolc,akkor sem engedem.-válaszolja. Szóval Greta próbálkozik? Ez nevetséges. Benyitok,Jean néni egyből rám néz,aztán elköszön a nővérétől.
- Nem is halottam hogy megjöttél drágám! - mondja.Pontosan tudom hogy terelni akarja ezt a témát.
- Greta magához akar venni?-kérdezem. Jean csak nézz rám,majd nagyot sóhajt.
- Igen.-közli.- Nézd Jen,tudom hogy már felnőttél,de attól függetlenül nem engedem hogy elvigyen téged innen.-hangjából kicseng, hogy retteg attól hogy esetleg elmegyek Gretaval.
- Jean néni, hidd el annyira felnőtt még nem vagyok,és hogy tudd én nem megyek vissza Gretahoz.-nyugtatom meg.
- Ohh,drága kicsi Jenem.-ölel magához.Aztán a fülembe suttogja: - Amióta magamhoz vettelek, olyan vagy nekem,mint ha a sajátom lennél.-mondja és elcsuklik  a hangja.
- Tudom Jean, te pedig olyan vagy nekem mint az anyám.-mondom és arcon puszilom. Gyorsan megtörli a szemét aztán össze csapja a tenyerét.
- Elég az érzelgésből!-mondja és hatalmas mosolyt varázsol az arcára. - Sikerült valami munkát találnod?-kérdezi.
- Hát nem éppen.-mondom bizonytalanul.
- Szóval találtál.
- Igen,találtam.-ülök le az asztalhoz.- Csak tudod,nem hiszem, hogy nekem való lenne.-mondom.
- Micsoda beszéd ez Jen?-kérdezi aztán tölt egy pohár teát. Megfújom a gőzölgő italt, aztán óvatosan kortyolok. Erdei gyümölcs,a kedvencemet kaptam,mint mindig. Elmosolyodom,aztán válaszolni szeretnék,de kopognak. Jean néni egyből az ajtóhoz sétál,aztán ahogy kinyitja Jodlyn sétál be rajta. Dühösnek tűnik.
- Ames! -csattan fel Jodlyn.-Gyere a szobádba. Nénémnek eltátogom hogy ne haragudjon,aztán fel sietek az emeletre.
- Neked meg mi a fene bajod van?-kérdezem és megállok az ajtó előtt.
- Mégis mikor akartad elmondani,hogy Louis-al kavarsz? -kérdezi vörösödő fejjel.
- Mi van?!-lepődök meg.-Még is honnan a francból veszed ,hogy kavarok Louis-al? Ha már itt tartunk,te meg minek fecsegsz neki? Te figyelmeztettél,hogy vigyázzak vele,nem? - emelem fel a hangom.
- Segíteni akartam.-közli,-Arról nem volt szó hogy összejössz vele.
- Talán féltékeny vagy?-kérdezem.- Bocsáss meg Jodee,de semmi közöm Louishoz,nem kavarok vele, de menj és szed fel,engem meg hagyjál békén!-közlöm és kinyitom az ajtót. Jodlyn egy szó nélkül kimegy rajta,én pedig bevágom utána az említett tárgyat. Mégis honnan szedte ezt? Úgy tűnik bele van esve Louisba, értem én. Ezért akarja hogy távol maradjak tőle. Micsoda egy lotyó,a legjobb barátnőm hogy lehet ilyen..ilyen..mindegy. Az ágyam melletti óra négy órát mutat,van időm hogy pihenjek. Csalódott vagyok.
Pár percig nézem még a plafont,aztán elalszom.