Meghoztam az első részt,mint ígértem. Jó olvasást!
Puszi: Amélia.B
 | |||
| Glow In The Dark |
Lassan kinyitom a szemem és forog minden velem. Remek,tudtam hogy ezért nem akarok inni,legalább is nem ennyit. Előveszem a telefonomat,feloldom és amint megpillantom hogy hajnali négy óra abban a pillanatban felpattanok az ágyról.
- Az istenit Jodlyn! - sziszegem. Persze meg se moccan,én viszont annál gyorsabban összekapom magam,és már megyek is ki a szobából. Semmire sem emlékszem,jobban mondva arra nem hogy,hogy kerültünk ide. Ahogy leérek az előszobába a nagy tükör elég borzasztó látványt mutat. A hajam szanaszét áll, a ruhám összegyűrődött,és a festékem elkenődött. Nem is nézem magam tovább,inkább elindulok az ajtó felé hogy végre haza érjek.
Halkan kinyitom a bejárati ajtót,és belépek ,aztán még halkabban becsukom.A cipőmet már levettem,szóval már csak a lépcsőt kell elérnem. A ház csöndes szóval,fel sem tűnt hogy nem időbe értem haza.Finoman rálépek az első lépcső fokra,aztán a másikra.Minden simán megy addig míg valaki meg nem köszörüli a torkát.Megfordulok és Jean nénivel találom szembe magam. Ó,a fenébe most aztán megnézhetem magam.
- Jennifer Ames Wilder,tudod mennyi az idő?-kérdezi karba tett kézzel.
- Fél öt.-mondom halkan.
- És miben egyeztünk meg?
- Hogy éjfélre itthon leszek.
- Ehelyett te fél ötkor haza somfordálsz? És fel sem hívsz hogy mi van veled? Tudod hogy aggódtam érted?-kérdez.
- Sajnálom Jean néni, többet ilyen nem fordul elő.-mondom majd rámosolygok.
- Mindjárt gondoltam hogy ezt mondod...- közli.- Ölelj meg te ördög fióka! - mondja és kitárja kezeit.
Egyből leugrok a lépcsőről és megölelem. Jean néni a legjobb,Greta közelébe se ér. Greta az anyám,bár inkább ne lenne az,gyűlölöm őt. Jean vett magához öt éve,akkor láttam először a nénémet. Ahogy az anyám beszélt rólam,egyből tudta hogy nekem itt a helyem,természetesen Greta egyből beleegyezett,és a húgának adta át a gyámsági jogot.
- Mond csak nem vagy éhes? Gyanítom egy falatot sem ettél.-mér végig.
- Pocsékul vagyok.
- Akkor spuri fel,készítek neked egy kis levest.addig szedd rendbe magad.-mondja szórakozottan.-Jaj,Mr. Ferguson hívott,hogy el ne felejtsd a történelem beadandót.
- Hogy ne.-válaszolom nyersen,aztán felbaktatok a szobámba.
Nem tudtam mi hiányzik, magamhoz se tértem de kezdhetek neki a törinek. De mielőtt belevetném magam a tanulásba, bekapcsolom a laptopot.Tudom hogy senki sem írt,de azért megnézem a leveleimet. És mit látnak szemeim egy üzenet méghozzá Louis Tomilsontól. A szívem a torkomba dobog,aztán megnyitom a levelet.
Kedves Jen!
Köszönöm a tegnap estét!
Kár hogy úgy elsiettél,ne aggódj nem eszlek meg.
L.T
Mégis mi a kénköves ménkő ez? Minek írogat? És honnan tudja az e-mail címem? Kizárt hogy Jod mondta volna el neki,hiszen pont ő mondta hogy vigyázzak vele. Nem töröm ezen az agyam,inkább letusolok és tanulok. Egy laza piros pólót kapok magamra meg egy rövid nadrágot,a hajamat felkötöm aztán lemegyek a konyhába.
- Szia Dave!-köszönök majd egy puszit nyomok az arcára.Egy mosollyal nyugtázza cselekedetemet.
- Szia szépség.- köszön.- Ülj le enni,egy kettőre jobban leszel.-mondja majd tovább olvassa az újságot.
- Mit olvasol?-kérdezem kíváncsian,majd ellopok a tányérjáról egy pirítóst,aztán beleharapok.
- Jen! - szól rám Jean,aztán nevet.
- Csak a híreket.-mondja unottan,és összecsukja az újságot.- Hogy telt az este?-kérdezi és farkasszemet néz velem. Utálom mikor ezt csinálja.Mint valami kihallgatás.
- Hát jól telt.-mondom elnyújtva a szavakat.
- Bővebben?
- Jaj Dave,muszáj ilyen kíváncsinak lenned? - kérdezem és összehúzom a szemeim.
- Nos, jgom van tudni,vagy talán valami rosszat csináltál?-incselkedik
- Persze hogy nem...csak táncoltunk és italozgattunk
- Aha.Ez eléggé...unalmas. - veti oda,és belekortyol a kávéjába.
- Nem mondanám unalmasnak.Élveznéd hidd el.-alig hiszem hogy ezt mondtam.
Felnevet,aztán Jeanre néz. Olyan szeretettel néz a nénémre,hogy azt elmondani se lehet. Jean csak mosolyog,majd egy finomsággal megrakott tányérral csatlakozik hozzánk. Szeretek beszélgetni velük,közben rengeteget nevetünk. Csengetésre lettünk figyelmesek,felálltam az asztaltól,és kitrappoltam az ajtóhoz. Ahogy kinyitottam az ajtót,egyből vissza akartam csukni,csak hogy megakadályozta a lábával.
- Menj innen!-közlöm
- Nem,amíg nem mondod meg miért nem válaszoltál az üzenetemre.-mondja Louis
- Nem tartozom magyarázattal Louis.-mondom nyersen.-Honnan tudod hol lakom?-kérdezem és becsukom magam mögött az ajtót. Ő hátrébb lép,míg én szorosan az ajtó közelébe állok,mintha valami pajzs lenne.
- Jen alig pár órája "ismerlek"- mutatja az idéző jelet ujjaival.Belekötök a szavába.
-Nem,nem ismersz.- válaszlom szárazon.
- Az idéző jeleket nem véletlen mutattam.-mondja.- Miért hagytál ott egy szó nélkül?-kérdezi és közelebb lép.Hátrálni próbálok de az ajtó útba van. Kék szemei magával ragadnak,de nem hagyhatom magam,hisz semmit nem tudok róla.
- Nem akartam Jodlyn-t egyedül hagyni.-hazudom.
- Ugyan Jen,mindketten jól tudjuk, hogy Jodlyn nem az a fajta lány aki nem találnál fel magát.
Igaz,ismerjük mindketten a barátnőm.
- Louis honnan tudod hol lakom?-kérdezem
- Egyszer majd elárulom.
- Ez most rohadtul nem vicces!-szólók rá.
- Jen kivel beszélgetsz?-hallom Jean nénit ahogy kiordít a konyhából.
- Senki.-válaszolom. Kinyitom a bejárati ajtót és megpróbálom becsukni de Louis keze nem engedi.
- Még találkozunk Jen.-mondja és elmegy. Kifújom a levegőt,és felviharzom a szobámba. Ledobom magam az ágyra,és neki állok a törinek,bár így elég nehéz lesz ,hogy a gondolataim máshol járnak.
Arra ébredek hogy valaki a laptopomon írogat,és zenét hallgat.Jodlyn,gondoltam hogy csak ő lehet ilyen pimasz hogy beleturkáljon az üzeneteimbe.
- Jó reggelt álomszuszék!-mondja nagy vidáman és leteszi az öléből a gépet.
- Reggelt? Hány óra?-kérdezem és ásítok egyet.
- Hét óra szivi,szóval pattanj ki az ágyból és mesélj.-sürget.
- Jod,tisztázzuk...jelen pillanatban ébredtem,és még a negyede hiányzik a házimnak.-mondom
- Jen,tudom hogy itt volt Louis.-mondja és elkomorul a tekintete.- Honnan tudj ahogy itt laksz?
- Na ez az,azt mondta majd egyszer elmondja.-fintorgok.
-Micsoda egy tahó.-vágja rá és fel kell az ágyról,aztán berohan a fürdőbe.
- Mit művelsz? - kérdem,és utána megyek.
- Öltözz,elmegyünk Louishoz és jól kiosztjuk.-mondja és hozzám vágja a szürke L.A feliratú pulcsim.
- Állj már le Jodlyn!-szólók rá.-Nem megyünk sehova.
- De igen.
Gyorsan össze kapom magam,és már megyünk is Louishoz.Nem szólók egy szót sem,csak követem Jod-ot. Kellet ez? Nem akarok a kék szemeibe nézni,és nem akarok a közelibe lenni. A fenébe is,miért zavar ennyire? Be se kell mennünk a bárba,a cél személy épp most jön ki,mintha tudná hogy jövünk. Jodlyn egyből lerohanja,és nem túl szépeket vág hozzá.
- Louis,hagyd békén őt! - mondja Jod mérgesen.
- Nem szabhatod meg mit tegyek.- vág vissza.
Na jó,én ezt nem hallgatom,sarkon fordulok és vissza felé sétálok. Úgy döntök ideje lesz leülnöm a közeli parkba,hogy átgondoljam ezt az egészet. Nem értem Jodlyn-t,ahogy Louist sem. Jod védeni próbál,de nem értem minek kellek ehhez én is. A kérdések csak úgy özönlenek a fejembe. Megőrülök tőlük.
- No,lám..csak nem Tomilson barátnője vagy.-mondja egy hang a hátam mögött. Megrezzenek,aztán megfordulok. Sötétszőke haja felzselézve, kék szeme gonoszul csillog,aztán közelebb lép. Egyből felugrok a padról és hátrálok,ő pedig jön felém.
- Úgy látszik megint csak jó ízlése van ennek a szarházinak.-mondja nyersen. Úgy látszik nem kedveli Louist.
- Nem vagyok a barátnője!-húzom fel magam.
- Az mindegy,előbb utóbb te is az ágyába kötsz ki mint a többi,aztán repülsz.-mondja.
Kedvem volna arcon köpni ezt a kretént. Fába ütközöm,nincs menekvés. A szőke az arcom felé nyúl,aztán mutató ujját végig húzza az arcomon.
- Vedd le róla a mocskos kezed Max! - Louis vicsorog Max háta mögött,de ez a balfék ügyet sem vet rá.
- Utoljára szólók!..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése